Rólam

Azért jött ez az oldal létre, hogy megosszuk mi pánikbetegek hogyan tudjuk legyőzni orvosság nélkül ezt a állapotot. Én  1969-ben szenvedtem balesetet  a volt BIOGAL gyógyszergyárban. Igen nagy stressz ért akkor. 19 éves voltam sem szüleim sem az orvosok nem tulajdonitottak nagy dolgot./ Pedig egy nagy tartály robbant fel és a közvetlen melletem lévő kollegám meghalt/ Pár hét múlva mikor felépültem visszamentem dolgozni, de már nem arra ahelyre. A balesetem szinhelye előtt jártam minden nap  dolgozni. Pár hónap múlva keztem érezni, hogy nem szivesen megyek emberek közzé. Dolgozni se mentem mindig szivesen csak a magszokott utvonalon. Szüleim is alig tudtak rávenni arra, hogy elmenjek otthonról. Ha el kellett menni otthonról leizzadtam, hevesebben vert a szívem sírás vett elő, rosszabb esetben zsibadni kezdett mind a két kezem volt hogy megveremedett. Szüleim akkor nyugodt beszéddel, simogatással s persze nyutatóval hoztak rendbe. Gyógyszert még a balesetnél adtak amit szedtem folyamatosan. Ezt azért írtam le, mert azt hiszem s tudom, hogy itt kezdödött ez a betegség. Sok év telt el azóta kétszer férhezmentem, két gyermekem született de ez a betegség hol gyengébben, hol erősebben jelnetkezett. 1999-ben rukantságinyugdíjra vettek. Most ott tartok, hogy nem igazán mozdulok ki a lakásból. A boltba is nagyon ritkán megyek akkor is kisérettel egyedül még a lakásban sem maradok meg. Ezt én nagyon szégyellem nehezen szántam is rá magam , hogy ezt leírjam az önbizalmam szinte egyenlő a nullával. A családtagjaim is látom nehezen viselik.a gyógyszereket állandóan nem kapkodhatom azért fordulnék olyan emberek felé akik hasonló helyzetben élnek.Szeretnék tanácsot kérni, megosztani gondolatainkat hátha kitudnék szabadulni saját magam alkotta kis börtönömből. Várom kedves segítőkész emberek levelét!  Kati

Úgy látom egészséges emberek élnek ebben a kis országban, hogy nem ad senki sem tanácsot pedig igazán nagy szükségem lenne rá.

Kedves Ismeretlen aki az oldalamat ovasod arra kérnélek, hogy írj egy pár sort, hogy hogyan kerültél ebbe a helyzetbe hogy pánikbetegségben szenvedsz! Ha kiírod magadból lehet hogy egy picike lépés lenne a gyógyulás felé. Nekem is igen nagy szükségem lenne rá hogy valakivel megoszhatnám gondolataimat, problémáimat.  Remélem valaki meghallja kiáltásaimat.                                                2012.10.25.      Kati                   Email  címem: zadorkatalin@freemail.hu           

Oldal: Rólam
Pánik Betegek Segítsünk Egymásnak - © 2008 - 2024 - panikbetegseg.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat